Lilypie - Third Birthday

Lilypie - Kids Birthday

2017. szeptember 13., szerda

Összefoglaló az oviról

Tudom, február óta nem írtam, ez elég gáz, de hát ez van.

Azért most összeírom, hogy eddig mizu az ovival kapcsolatban.

Léna teljesen szobatiszta lett, az éjszakát leszámítva. Június óta már a wc-be kakil,a pisi az már nagyon régen oda megy, kb. november óta, és tavasszal a délutáni alváshoz is le tudtuk venni a pelenkát.
A kakival ugyanaz volt, mint anno Julie-nál, hogy amikor kellett neki, kérte a pelust, és megvárta amíg ráadom, aztán többnyire elbújt, amíg készen nem lett a produktum, utána pedig szólt, hogy kész, és ki tudtam szedni belőle.
Június harmadik hetében voltunk a Balcsin, és már előtte is kérdezgette az apja, hogy ráül-e kakilni a wc-re, de csak egyszer sikerült neki, a nyaralás alatt viszont abszolút leszokott a pelenkáról. Érdekes, hogy a bilit csak néha használja, és akkor is csak pisire.
Nagyon büszke vagyok rá, és teljesen el vagyok ájulva, hogy ennyire ügyes nagylány!

Felvették az oviba, a vegyes csoportban van (kék csoport), virág a jele. Sokat gondolkodtunk, hogy vegyes vagy kiscsoport legyen, végül két okból választottuk a kéket. Egyrészt csak ott van reformétkezés, másrészt ő is 4 évig fog oviba járni (szeptember 5-én született, eszem ágában sincs 6 évesen iskolába küldeni), és mivel láttam Julie-nál, hogy eléggé megviselte az elválás a csoporttól, így a vegyes csoportnál ez talán nem lesz annyira rossz, hiszen minden évben mennek el páran, de nem mindenki.
Az óvónénik aranyosak, az egyikük frissen diplomázott, de már 2 éve itt van (gondolom ez volt a gyakorlata), a másik 40-45 körüli, sportosabb típus, kettőjük közül egyértelműen ő a "rossz zsaru".

Julie ugye maradt az oviban, ő az egy szem lány, aki maradt, még van 3 fiú, így együtt négyen mentek át a piros csoportba, így most Lénával egymás mellett van a csoportszobájuk és az udvaron is egymás mellett játszanak, de nem mászkálnak át egymáshoz, szépen betartják a szabályokat.
Tulipán lett a jele, de még nem tudja rendesen lerajzolni :-D
Az óvónénik nagyon kedvesek, nagyon szereti őket, minden nap lelkesen megy az oviba, csak időnként nyafog, hogy ebéd után haza akar jönni, mert nem akar aludni délután (nyáron egyetlenegyszer sem aludt, már megvan nélküle).
Több barátja is van a csoportban, az egyik kislány a mi házunkban lakik, egy másik a szomszéd házban, de látásból szinte mindenkit ismert eddig is, hiába, régi motorosok vagyunk :-D

Ma lesz a szülői, ráadásul egyszerre mindkét gyereké, úgyhogy apa is jön, az anyósom meg vigyáz a gyerekekre.

Julie megy idén is úszni, a hittant is kéri, oda Léna még nem megy, mert abszolút nem értené, talán jövőre.

Ruházat szempontból egész jók vagyunk, tegnap elmentünk gumicsizmát venni, Lénának találtunk egy cuki cicásat, Julie méretében viszont semmi nem volt, ezért neten rendeltem neki a Deichmann-ból. Ugyan a 30-as éppen jó lett volna, de nem tudta volna már egy vastagabb zoknival felvenni, ezért inkább 31-est rendeltem.
Továbbá rendeltem nekik nadrágot a H&M-ből, szigorúan olyat, aminek van megkötője, mert Lénának is ez a gondja a gatyókkal, hogy ami hosszra jó, az lötyög a derekán.





2017. február 21., kedd

Felmondok

Sajnos nálunk is zajlik a betegség, ebben az évben gyakorlatilag nem volt olyan hét, amikor ne lett volna valamelyikük beteg. Most úgy állunk, hogy február 8-a óta itthon vannak mindketten.

Ez a kör úgy indult, hogy a torna után J-nek megfájdult a füle, de annyira, hogy potyogtak a könnyei, ezért este apa bevitte a Bethesdába az ügyeletre. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a figyelmetekbe ajánljam ezt a weboldalt (http://gyermeksos.hu/), ahol naprakészen rá lehet keresni, hogy egy adott területen éppen melyik kórház az ügyeletes. Mert ugyan alapból a Heim Pál szokott lenni, de speciel aznap a Bethesdában volt csak fülész. Mondták, hogy savós fülgyulladása van, nagyon nem kell vele semmit csinálni, orrcsepp, infra, orrfújás.
Akkor már Lénának is folyt az orra, de másnap délután neki is elkezdett fájni a füle.Pénteken elvittem őket az sztk-s fülészhez (szerintem kemó alatt vagy után van a doktornő, mert olyan tipikus kendőt viselt, le a kalappal előtte, hogy így is dolgozik), ugyanazt mondták mint a Bethesda, mindkét gyerekkel ugyanaz a szitu.

Egész hétre megtiltották nekik a közösséget, így itthon güzültünk. Lénának nagyon folyt az orra, de a fülét nem fájlalta egész héten. Pénteken levittem őket a körzetihez, adott nekik igazolást, de J-nek direkt szerdáig kértem, mert egyrészt azt mondja, hogy neki azóta is fáj a füle (annyira nem lehet rossz, mert csak akkor mondja, ha kérdezem, de a múlt hét második felétől nagyon taknyos), illetve hétfőn iskolaérettségi vizsgálata volt, szerdán (vagyis holnap) meg torna van, plusz gondoltam, hogy elviszem még egyszer a fülészetre, kukkantsanak rá újra.

Tegnap viszont Léna már mehetett volna bölcsibe, mert pénteken már jól volt, erre jött az eső, és vele a krupp, ma meg levittük újra a dokihoz, és kiderült, hogy torokgyulladása van.

Éjszaka kétszer kelt fel, mert ismét fájt a füle. Orrszívás, infralámpa, fájdalomcsillapító.
Annyira nem taknyos egyébként mint korábban, szinte alig jön valami az orrából.
E hét csütörtökére kaptam új időpontot az sztk-s fülészhez, ezek szerint vihetem megint az összes gyereket baffameg.

Ja, és ez az egész nyomi szitu meg lett spékelve azzal, hogy vinni kellett Lénát is az isk.ér. vizsgálatra, mert apjuk nem tudott itthon maradni.
Mivel J tornás fejlesztésével kapcsolatban is kellenek kontrollvizsgálatok, az isk. ér. után szóltak, hogy ezen a héten rendezzük le a kontrollt, így ma is el kellett mennünk egy vizsgálatra, szerdán torna lesz, pénteken pedig megint nevelési tanácsadó, ahol még egy pszichó kontrollja is lesz a gyereknek.

Mára apa kivett szabadnapot, de holnap akkor megint két gyerekkel kell mennem mindenhova. Jövő héten is necces lesz a szerda, mert dokihoz is kéne mennem a fogyózás kapcsán, de mivel apának totál gáz a hete, lehet, hogy el kell halasztanom egy héttel későbbre az egészet.

Arról nem is beszélek, hogy apa szülinapja egy hónapja volt, és azóta sem tudtuk megtartani az ő rokonaival, mert mindig beteg volt valaki (vagy mindenki).

J-nek ki kell hagynia egy vagy több hónapot az úszásban, hiába van füldugója, most nem akarunk rizikózni. Ha meg fájlalja a fülét is, akkor meg végképp.

Összefoglalva, a tököm tele van, tudom, vagyunk így egy páran...MÉg ha elmehettünk volna egyszer-egyszer mondjuk játszóházba vagy valami, de hát nem. Csak a Rossman-ba és a Spar-ba mentünk le kétnaponta, amúgy szobafogság. Mindketten lemaradtak a farsangról, ezt is gyűlölöm, mert J tavaly is pont akkor volt beteg, vagyis kiscsoport óta nem ment szegénykém. Léna azt sem tudja, hogy mi az, őt nem zavarja annyira :-)

Az azért pozitív, hogy szombaton el tudtam menni egy barátnőmmel vásárolni, és vettem két szuper melltartót a Triumph-ban (egy egész GYES-be került majdnem), két csősálat tavaszra és három alsótrikót, mert a régiek már eléggé rossz állapotban v annak. Nem kaptam viszont gatyát,felsőt (minden undi, vagy unalmas), és kitaláltam, hogy nekem kell egy (mű)bőrdzseki, de vagy 5 üzletben megnéztem, és mindenhol tök ugyanazt lehet kapni, ami azért nem jó, mert mindegyik kabát a köldökömig ért kb., és én olyat szeretnék, ami csípő alá ér, nem rózsaszín (ó igen, a Bershka árul aranyszegecses púderrózsaszín cuncimókuska kabátot), nem oldalt van a cipzárja, és van normális zsebe. Ez egyenlőre mission impossible-nek tűnik. Egyetlen jót találtam a Céundában, de ott meg nem volt a méretemben.

Ma még J-vel elugrottunk a vizsgálat után az Árkádba, ott vettünk neki egy félcipőt, mert ha jövő héten 15 fok lesz, akkor nem lesz mit felvennie, így is állandóan izzad a lába a csizmában. Beültünk a Mekibe is, mert annyira ügyes volt a gyógyped néninél, tök jól elvoltunk, nagyon aranyos volt végig.

A vizsgálatok eredménye lesz a következő bejegyzésem. Az tuti, hogy még marad az oviban, de azért még részletezem.




2017. február 2., csütörtök

Csak néhány szám

A mai napon Julie 117,5 cm és 21 kg, Léna 87,5 cm és 12 kiló.
Én reggel, éhgyomorra 73,5 voltam, ez 14 kiló fogyást jelent július óta. A magasságom nem változott 20 éve :-D


Update március 6-án: Léna 90 cm, Julie 118,5

2017. január 15., vasárnap

Julie 6 éves

Lássuk mit kell tudni egy ilyen nagy lányról:

Súly: majdnem 20 kiló, a védőnőnél 20.2, persze reggelizett előtte

Magasság: 116 cm, de a legtöbb ruhája már 122-es, főleg a pólók. Ki kellett szanálnom néhány olyan ruhadarabot is, amik elvileg jók rá, de már nem akarja őket felvenni, mert itt nyom,ott szúr stb.

Fogak: elkezdtek jönni a hátsó őrlői, illetve nyáron már kiesett egy foga (alul a bal egyes metsző), most azt jön a második alsó metsző, de  ki kell húzni a tejfogát, mert nagyon úgy néz ki, hogy az új foga ferdén kezdett el nőni, ráadásul befelé a szájában, és nem nagyon mozog a tejfoga ( Ezt azóta kihúzták, megírom majd).
Gondolkodom a barázdazáráson is, már csak azért is, mert nekem is betömték a két felső rágómat már 7 éves koromban.

Cipőméret:28-29, inkább 29, mert vettünk neki egy teszkógazdaságos tornacipőt, ami 29-es, de szoros neki.

Egészségi állapot: általánosságban nagyon stramm gyerek, a vírusok 1-2 napnál tovább nem szokták földhöz vágni. Egyszer nyáron volt nagyon magas láza (plusz róka), de az is csak egy napig tartott.
Az allergiája talán már javulófélben van, lehet, hogy kinövi a tojást, persze nem adok neki most sem, de néha vannak balesetek, amikor beleeszik valami olyanba, amibe nem kéne, és nem nagyon volt belőle probléma.
Ami viszont új, hogy amikor nagyon sír, előjönnek az arcán a csalánkiütések, amik aztán maguktól el is múlnak pár perc múlva. Erre az egyik példa a 2 héttel ezelőtti oltás, amikor annyira félt a tűtől, hogy elbújt az asztal alá, és öt percig bőgött, hogy ő jajj, de nagyon fél. Utána a mellembe fúrta az arcát, nem nézett oda, és maga a szuri már meg se kottyant neki, viszont ott voltak az arcán a pöttyök. Tegnap is volt egy kiborulása, akkor is ez történt. Állítom, hogy a stressz okozta.

Alvás: ebben történt némi előrelépés, eddig ugyanis bent kellett velük aludnunk (magyarul kivárni amíg elalszanak), de most már megelégszik a kislámpával, és a résnyire nyitott ajtóval. Nagyon gyorsan elalszik, általában 5 perccel az elköszönés után már hallani a hortyogást. Sajnos a bepisilés még mindig probléma, de dolgozunk rajta, erről nem szeretnék bővebbet írni egyenlőre.

Evés: erről nem tudok túl sokat írni, nagyjából oké, viszont nem túl nyitott az újdonságokra. Múltkor vettem magamnak szeletelt,tálcás mozzarellát, és kértem, hogy kóstolja meg. "Mi ez? Sajt. Fúúúúúúj!" Meg sem akarta próbálni, aztán hosszas győzködés után rájött, hogy ez tök jó, és azóta szereti. Mindezt úgy, hogy a trappistát imádja. Ki érti ezt?
Kedvenc reggelije a müzli tejjel, szinte minden reggel ezt kéri, és nem unja. Kérdésemre felsorolta a kedvenc ételeit: palacsinta,pizza,muffin,spagetti,krumplipüré,kakasos leves (Maggi Tyúkhúsleves ill. zöldségleves ,ezekben durumtészta van, kb. ez a két zacskós leves amit ehet).

Egyéb vegyes: Februárban iskolaérettségi vizsgálatra kell mennie, ezt majd akkor megírom. Leginkább az az oka, hogy a feladattudata nincs kialakulva, elhülyéskedi, játéknak fogja fel sokszor a feladatot, ez pl. abban nyilvánul meg, hogy kérdezek tőle valamit, amit egészen biztos, hogy tud, és rosszul válaszol miközben vigyorog. Nehéz megállapítani, hogy viccel, vagy zavarában mosolyog mert nem érti mit akarok tőle. Ez van az oviban is. A fejlesztő néni szerint olyannal is akad gondja, hogy mi van előtte,mögötte,jobbra,balra, ezeket keveri. A másik, hogy nagyon könnyen elterelődik a figyelme, bár ahogy olvastam itt kartársnőim blogjaiban, ez szinte minden gyerekre igaz.

Az utóbbi egy évben már előjött az is, hogy neki "szerelme" van az oviban, először Ottó volt a liebling most Erik az, mert Ottó már az Alízt preferálja.

Úszni is jár az ovival heti egyszer, azt is szereti, sajnos a bemutató óráról pont lemaradunk, mert akkor megyünk wellness-ezni (jessz,jessz,jessz), de megígérte, hogy a szállodai medencében majd megmutatja a tudományát. Elvileg már háton is tud úszni, de a mélybe még nem ment be.

A kézügyességét nagyon dicsérik, de azért nem egy Picasso. Ezt csak azért mondom, mert lett volna ez oviban valami tehetséggondozó foglalkozás, amiben lett volna kézműveskedés is, de végül lefújták a programot valamiért, és amikor rákérdeztem az óvónőnél, azt mondta, hogy J nem került volna be, mert annyira nem kiemelkedő, vannak nála sokkal jobbak is. Ezen mondjuk nem sértődtem meg, ez van.

Mostanában könyveket gyárt. Ez azt jelenti, hogy egy csomó A4-es lapot összeragaszt egymás mellé, aztán összehajtogatja (mint egy leporellót), rajzol vagy ragaszt rá. Ollóval szokott kivágni mindenféle baszt az újságokból, és az ilyen fecniket gyűjti, hogy majd beragasztja (nem). A táskám állandóan ezekkel van tele.

Ami a fejlesztéseket illeti, heti egy ovipszichológus van (de nagyon sokszor elmaradt), ill. heti kétszer megy az oviban a fejlesztő pedagógushoz. Október óta járunk TSMT-re, ami csoportosan zajlik 5-6 gyerekkel, heti egyszer a nevelési tan-ban, ingyenesen. Nagyon szereti, mindig szívesen jön, és már kaptam visszajelzéseket az óvónőktől, hogy javulás mutatkozik nála, de még ráfér a foglalkozás.

Ebben a hónapban elvileg találkozom a nev.tan-os lányokkal, hogy beszélgessünk a gyerekről, hogy ők mit látnak, mennyit javult és miben. Februárban lesz ugye az iskolaérettségi, ezekről majd ömlesztve beszámolok.

2016. december 31., szombat

És befutott a vonat...

Hajnali 4-kor megérkezett Lénához is a krupp a 2016-os vágányra...

A 2017-esre már kéretik a szerelvényt elvontatni.

5-kor feküdtünk vissza (bár a nagyját apa végezte most, vele inhalált, erkélyezett stb.), és nyolckor újra fent volt, és megint köhögött. Rondán.

Most jól van, Julie is. Jó kis szilveszterünk lesz. Bmeg.

2016. december 30., péntek

jajjmááááá

Tegnap jól kitaláltam, hogy elvisszük ma a gyerekeket az uszodába. Apa kivett még két szabadnapot, a lányok meg már bucira unják a fejüket itthon.

Hát, ahogy azt Móricka elképzeli.

Éjfél és egy között Léna felkelt, sírt is, szipogott is, úgyhogy inhaláltunk, utána lefeküdt.
Kettőkor Julie ébresztette fel az apját, krupposan köhögött, és eldugult az orra, meg fájt a torka. Apa felébresztett, hogy adjak neki Cataflam-ot a torokfájás miatt, reggel jöttem rá, hogy Léna-adagot adtam neki (annyi csepp, ahány kiló). Hja, ennyire voltam magamnál.

Ő is inhalált, aztán szerencsére vissza tudott aludni. Ment a szellőztetés, párologtatás.
Napközben sem volt gond azon kívül, hogy fáj a torka, plusz  félóránként a Niagara éves vízhozamával megegyező mennyiségű takony hagyja el az orr és/vagy szájüregét. Amíg Léna aludt, játszottunk két társassal és az új memóriajátékkal, tök jó volt, már elég régen nem játszottunk ilyen sokat egyhuzamban. Egyszer én nyertem, egyszer ő, a harmadiknál abban maradtunk, hogy az csapatjáték, és mindenki győz (különben én nyertem volna,hehe).

Nem tudom, hogy lesz-e ebből hétfőn ovi...Talán szerdán? Eddig viszonylag szerencsénk volt a vírusokkal kapcsolatban, és remélem nem lesz belőle sorminta.



2016. december 26., hétfő

Karácsonyi beszámoló eddig

Először is mindenkinek boldog karit, remélem eddig mindenki jól mulatott!

Kezdem 23-ával, egészen estig úgy volt, hogy apjuk pajtinak dolgoznia kell 24-én is, de szerencsére az utolsó pillanatban megbeszélték, hogy megvannak nélküle is.
Nekem ez sokat számított, mert így tudott nekem segíteni, és ugyan nem kellett vinnem semmit anyumhoz 24-én, azért csak össze kellett dobnom egy húslevest meg némi rántott husit (erre a "némi"-re később még visszatérünk).


24-én reggel arra keltünk fel, hogy esett egy kis hó! Örültem neki, hogy nem sok, mert anyuhoz nehéz hóban feljutni, és oda mentünk vacsizni. Amúgy persze szeretem a havat :-) 9 körül leszaladtam a boltba még kenyérért, ezért-azért, aztán vissza, feltettem a levest, a rizst stb. közben kitettem a karajt, kértem apjukot, klopfolja ki nekem, miután kész a karácsonyfa, azt ők csinálták a lányokkal, én csak a legvégén igazítottam ki. 11 körül kijött, nekilátott a húsnak. Kb. fél órával később a drágalátos szomszéd kedvesen jelezte, hogy szerinte már elég lesz ennyi hús. Értsd: odament az egyik fűtéscsőhöz, és jó alaposan megkongatta azt. Apuci felkapta a vizet, és szépen visszakopogott neki. Erre a luvnya újra kongatott. Na, ezen a ponton már mondtam, hogy elég lesz, győzött az intelligencia, visszaült, és befejezte a klopfolást. Mint utóbb kiderült, 25 szelet volt!
Ettől függetlenül a nyanya elmehet a búsba, lehet, hogy karácsony van, de délelőtt 11-kor szerintem ez még bőven belefér. A másik az, hogy ha annyira nem tetszik valami, akkor fel lehet jönni, hogy elnézést, de ez és ez a probléma, lehetne-e, hogy lassan befejezzék? Akkor nyilván mondtam volna, hogy már csak 5 szelet van hátra, elnézést, és boldog karácsonyt. A legdurvább az, hogy ez a nő nem is alattunk lakik, hanem kettővel lejjebb, és máskor is szólt már, hogy ne rohangáljanak a gyerekek, de akkor sem szólt, hanem kirakott egy post-it üzit az ajtónkra.Akkor a férj lement, és mondta, hogy szkúzi szinyóra, de ezek gyerekek, és nem tudnak lábujjhegyen közlekedni. Na, ennyit a hülye szomszédokról.

Lénát egykor lefektettem aludni, aztán eszembe jutott, hogy még kókuszgolyót is kell csinálnom. Julie segített, csináltunk simát is, meggyeset is. Nagyon finom lett, majdnem el is fogyott az összes.
Mire idáig eljutottunk, jól elment az idő, de muszáj volt zuhanyoznom, aztán végül fél órás késéssel indultunk el. Persze még "vissza kellett szaladnom valamiért", vagyis gyorsan kitettem az ajándékokat a fa alá, hogy amikor hazajövünk, kész legyen minden.
Még be kellett ugranunk a nagyimhoz is (nem tudott jönni anyuhoz,mert nagyon megfázott), végül azért felértünk anyuhoz, ott voltunk nyolcig. Ettünk, jött a Jézuska, aztán a gyerekek játszottak, mi meg a régi könyveket válogattuk, párat haza is hoztam, van, ami már 15 éve nem volt a kezemben.

Anyutól nagyon jó ajándékot kaptunk, befizetett minket egy szabadulós játékra, ami DaVinci művein alapul. 6 hónapig lehet felhasználni, remélem jó lesz, nagyon kíváncsi vagyok!

A gyerekek rengeteg cukorkát kaptak, ették is rendesen, a mostohaapám is azt küldött nekik. Léna majdnem egy doboz TikTak-ot megevett...Julie kapott egy papír kastélyt Szófia hercegnős figurákkal, az elemeket ki is kell színezni, úgyhogy jó sokat fogunk vele foglalkozni. Léna egy mágneses táblát kapott mindenféle figurákkal.

Hazafelé már esett az ónos eső, de anyu lesózott, a főúton meg már tök jó volt, simán hazajöttünk.

Mielőtt bejöttünk a lakásba, mondtam a lányoknak, hogy először vetkőzés, utána kézmosás, addig nem szabad bejönni a nagyszobába. Nagyon szépen be is tartották, bár Julie azért már biztosra vette, hogy itt volt a Jézuska, vigyorgott, mint a vadalma. Még gyorsan bedugtam a karifa izzóját, a mobilon benyomtam a "Mennyből az angyal"-t, Julie szépen el is énekelte, persze közben már nem bírta ki, ugrabugrált ezerrel :-)

Kaptak Lego alapot, könyveket (Tesz-Vesz város,Rumini,Grimm mesék), memóriajátékot, ezek közösek. Léna egy saját evőeszközkészletet, Jégvarázsos takarót és pólót és fő ajándéknak FP földgömböt. Julie Jégvarázsos hálóinget, polár kardigánt, IKEA-s kis piros,szív alakú párnát (nekem van egy nagy, azt szereti,most a kicsi az övé), és a vágyva vágyott zenélő,világító egyszarvút. Apafej kapott egy pólót és parfümöt, én könyveket, ragasztópisztolyt,robotgépet (ezeket már korábban megvettük, de még nem használtam őket, kivártam a karácsonyt).

Ma, vagyis 25-én apa családjával találkoztunk, reggel kisütöttem a karaj felét, meg vittük a kókuszgolyót. Rengeteg kaja volt, de a gyerekek megint alig ettek, főleg a kókuszgolyót ették, apósommal az élen :-) Kaptam még fülbevalót,tortaszeletelőt,kekszpecsétet.
4-fél 5 felé jöttünk haza, utána még nekiálltam két kiló húsnak, ezt visszük holnap apumékhoz, meg csináltam hirtelen ötlettől vezérelve egy narancsos túrótortát.

Ja, azt még gyorsan hozzáfűzöm, hogy július óta nem eszem cukrot, ezért nem is ettem sütit, csak a direkt karira rendelt cukormenteset, és most a túrótorta is cukormentes. Egy hős vagyok basszus. Eddig 13 kiló, azért most biztos felborul egy kicsit, mert most nem számoltam, hogy mennyit eszem, meg vacsira is csipegettem kicsit, de azért büszke vagyok magamra, hogy se kólát nem ittam, se brownie-t nem ettem, és a puncstortát is csak nézegettem. Annyi, hogy a kókuszg. tésztáját megkóstoltam, de azt muszáj volt, mert ugye én készítettem. Holnap tehát apuékhoz megyünk, folyt.köv.